Előző cikkünkben tárgyaltuk a műanyagok ragasztásának általános kérdéseit, de sok részletről nem esett szó, többek között egy olyan tényezőről, amely e művelet során a legnagyobb fejtörést okozza.
A ragasztás geometriai kialakítása a terméktervezésnél kezdődik. Minden egyes esetben, már a design megálmodásakor figyelembe kell venni, hogy a késztermék előállítása során milyen ragasztási műveletek elvégzésére lesz szükség, és ezek milyen speciális igényeket támasztanak.
Itt rögtön figyelembe kell venni a következőket: a ragasztás mikrogeometriai igényeit, az alkalmazni kívánt ragasztó viszkozitását, kötésmódját, kipárolgási veszélyeit, légszükségletét, fotokatalikus igényeit. E tényezők megvizsgálása után lehet csak objektíven úgy megtervezni egy terméket,hogy annak a gyárthatósága megfelelő legyen, ne csak szűken vett költség, de gyárthatósági idő, minőségbiztosítás és munkavédelem szempontjából is.
A fenti tényezők inkább a termék makrogeometriai kialakítására vonatkoznak, s mint látható, a ragasztási mikrogeometria az, ami valójában meghatározza a ragasztás mechanikai minőségét, és látványát.
Ez alkalommal részletesen a PMMA (akril, plexi) kerül szóba, mert -amennyiben víztiszta anyag kerül ragasztásra- a látvány miatt kiemelkedő nehézségekkel kell megküzdenie a feladatot ellátó személynek.
Elmondható, hogy van egy vastagság határ, mely alatt nem kell számottevő hibaképződéssel számolni, azonban ez felett hatványozottan jelentkeznek problémák. E problémák a légzárványok vagy oldószerzárványok, a beszívódások, a kipárolgás miatt bekövetkező mattulás, a túlfolyások, a hátoldali tömítetlenség, és még sorolhatnánk. Mint a felsoroltak nagy számából is kiderül, e hiba ellen védekezni nem egyszerű, és több, egymással párhuzamosan zajló technológiai jellemző összehangolására van szükség, hogy elkerüljük őket. Emiatt is tartjuk úgy, hogy minden egyes termék ragasztásának technológizálása, illetve a folyamat megvalósítása egyedi tervezést igényel.
Szót kell még ejtenünk a belső feszültségekről. Bár jóval többet ér e téma, annyit mégis meg kell osztanunk Önökkel, hogy a belső feszültségek jelentik a legnagyobb problémát, mivel hatásukra a ragasztás látvány tönkremenetele mellett a szilárdság is jelentősen csökken, mindez pedig jóval a ragasztási folyamat elvégzése után következik be. Egyes esetekben több, mint 5 nap után.
E hibák kivédése rengeteg tapasztalatot igényel, mely anyag előkészítésében, és megfelelő utókezelésében áll.