Mostanában egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet a globális felmelegedés következményeire. A múlt hónapokban ezzel együtt pedig egyre komolyabb figyelmeztetéseket kapunk arról, hogy milyen hatása van a műanyagszennyezésnek a tengeri élővilágra és bolygónk jövőjére. „Egy globális szintű krízissel nézünk szembe […] felborítottuk az óceánok ökoszisztémáját”, mondta Lisa Svensson, az ENSZ környezetvédelmi programjának óceánokért felelős igazgatója. Roland Geyer, a californiai egyetem ipari ökológusának számításai szerint az elmúlt 70 évben termelt műanyag összes mennyisége elérte a 8,3 milliárd tonnát.
Ugyanez a jelentés szerint körülbelül 6,3 milliárd tonna ebből szemét, a 79%-a pedig szemétlerakótelepeken vagy a természetben található. Nehéz kiszámítani, hogy pontosan mekkora mennyiség van a tengerben, de tudják, hogy a mennyiség már tarthatatlan. Évente körülbelül 10 millió tonna műanyag kerül az óceánokba. Ez még diplomáciai problémákhoz is vezetett, például Guatemala és Honduras közt, mivel a Gutemalán keresztül folyó Motagua folyó műanyag hulladékot juttat Honduras tengerébe. Mindkét ország egymást hibáztatja anélkül, hogy meg tudnának állapodni a probléma okának és következményeinek megoldásában. A világ legfontosabb folyóinak, mint például a Nílusnak, Nigernek és egy pár kisebb ázsiai folyóknak medrei szemétlerakótelepekké váltak, ahonnan belefolyik a hulladék a tengerbe.
Következmények
A műanyag azért probléma, mert nem bomlik le biológiailag, hiszen hosszútávra tervezték. Ezen felül az elterjedt ipari és háztartási használata evőeszközök és csomagolások formájában jelentősen megnövelte a gyártását. Ezzel a tempóval 2050-re 12 milliárd tonna műanyag lesz a szemétlerakókban és a természetben. A Science tudományos folyóirat szerint a halott zónák, vagyis az óceánok azon területei, ahol nincs oxigén, a 20. század közepén négyszeresükre nőttek a műanyag hulladék miatt, eközben a parthoz közeli oxigénhiányos területek 10-szer nagyobbak lettek. Ez állatfajok tömeges kipusztulását jelentheti, ami úgyszintén nagyon súlyos probléma: egyrészt felborítja a táplálékláncot a bolygó sok területén, másrészt befolyásolja az óceánok szén-dioxid elnyelését.
A partok mentén az agrikultúrákban felhasznált tápanyagok, mint például a műtrágyában található foszfor és a virág komposztok jelentik a legnagyobb problémát, mivel ezek bekerülnek a folyókba, majd a tengerbe. Amint az óceánba kerülnek, hatásukra hirtelen megnövekszik az alga mennyisége, amelyek pusztulásukkor hatalmas mennyiségű oxigént nyelnek el. A Science folyóirat másik tanulmánya olyan part menti országokat vizsgált meg, amelyek hozzájárulnak az óceánok szennyezéséhez, és arra az eredményre jutott, hogy a 20 legszennyezőbb országok közül 13 ázsiai volt. Kína kezelte legrosszabbul a műanyag hulladékot, de USA is élvonalban volt ilyen szempontból. Emellett USA-ban az egy főre jutó szeméttermelés több, mint minden más országban.
Milyen megoldások vannak?
Habár általában egymást szokták az országok hibáztatni, és annak ellenére, hogy USA és Kína a legfőbb okai a szennyezésnek a gazdaságuk mérete miatt, mégis az Európai Unió veszi legkomolyabban a problémát. Ezért állított össze több tervet, amelyek probléma minden részét megoldanák, még a kiváltó okát is. Az Európai Bizottság szerint az 50,000 kilométer hosszú partok tisztítása 194 – 630 milliárd euróba kerül évente, ami arra kényszerítette őket, hogy aktívabbak legyenek jogi szempontból. A műanyag hulladék hatalmas károkat és pénzbeli veszteséget okoz a horgásziparnak az EU-ban; számítások szerint évente 61,7 milliárd eurós összeget, ami az ipar bevételének az 1%-a 2010-es adatok szerint.
Az EU nemrég bevezetett irányelve betiltotta a műanyag fülpiszkálókat, evőeszközöket, tányérokat, szívószálakat, italkeverőket és sok más termékeket. A tengerparton 10 leggyakrabban megtalálható műanyag termékeket célozta meg az irányelv, valamint az elveszített, elhagyatott vagy kidobott horgász eszközöket, amelyek a tengerparton található szemét 70%-át teszik ki. Emellett elvárja a tagországoktól, hogy begyűjtsék az egyszer használatos műanyagok 90%-át.
Ezen kívül a műanyag termékeket is megadóztatnák, kampányokat indítanak gyártók és fogyasztók számára, és támogatnák az újra hasznosításra alapuló gazdaságot.
Kétséges kilátások
Ezek a megoldások a gyökereinél fogják meg a problémát, és tisztán láthatóan megmutatják az EU azon szándékát, hogy megakadályozzák a műanyagok tengerbe kerülését. Kétségek viszont ott merülnek fel, hogy USA és Kína miként reagálnak ezekre a lépésekre.
Ha figyelembe vesszük, hogy Kína sokkal komolyabban veszi a globális felmelegedést és nagyra törő terveket is összeállított a zöldház gázok csökkentésére, valószínűleg befogadó lesz erre a változásra. Amerika ezzel szemben kilépett a párizsi éghajlatvédelmi egyezményből, tehát nem valószínű, hogy Európa nyomait fogja követni. A tudósok egyértelműen megmondták: semmi sem segíthet, ha az óceánszennyezés megoldásában nem vesz részt mindenki globálisan.
