A hőre lágyuló és hőre keményedő műanyagokat a hő közelében felvett viselkedésük alapján különböztetjük meg. A fő különbség a kétfajta típusú műanyag között az, hogy a hőre lágyuló anyagok alacsony olvadási ponttal rendelkeznek, ezért hőnek kitéve könnyedén átlakaíthatóak, vagy újrahasznosítóak. A hőre lágyuló műanyagokkal ellentétben a hőre keményedő műanyagok magas hőmérsékleten is képesek arra, hogy megtartsák merevségüket.
Hőre lágyuló műanyagok – melyikek ezek és hogyan viselkednek?
A hőre lágyuló műanyagok olyan polimerek csoportját jelentik, amelyeket könnyen lehet olvasztani vagy lágyítani magas hőmérsékleten. Ezeket a polimereket általában egy lépésben gyártják, aztán egy későbbi folyamat során alakítják át a kívánt formába. A hőre lágyuló műanyagok monomer molekulái között egyszerű kovalens kötések vannak, a polimer láncok között pedig egy gyenge Van der Wal kötés. Ezeket a gyenge kötéseket hővel könnyedén fel lehet bontani és ezáltal megváltoztatni a molekuláris összetételt.
A meglágyult műanyagot könnyedén lehet formázni, gyakoratilag bármilyen alakzatba. Amikor a műanyag elkezd hűlni, a monomer láncokban a gyenge Van der Waal kötések újraformálódnak, és ezáltal a kész termék már egy merev tárgy lesz. Mivel, ahogy már írtuk, ez a kötés hő hatására könnyedén felbontható, így akárhányszor felmelegítjük a tárgyat, egy új formává alakítható. Az akril, polikarbonát, polipropilén, polisztirén, PVC, stb. például hőre lágyuló anyagok – ezek feldolgozási formája általában hőformázás, préselés, fröccsöntés.
Hőre keményedő műanyagok – róluk mit érdemes tudni?
A hőre lágyuló műanyagokkal ellentétben a hőre keményedő műanyagok bizonyos szempontból előnyösebb tulajdonságokkal rendelkeznek; nagyobb a hőstabilitásuk, a merevségük, a törésekkel és deformálódásokkal szembeni ellenállásuk, valamint nagyobb a hőszigetelési képességük is. Ez egyszerűen azért van, mert a hőre keményedő műanyagok olyan polimer láncokat alkotnak, amelyekben három dimenziós kovalens kötések találhatóak. Az erős, kötött struktúra ellenáll a magasabb hőmérsékletnek is, ami nagyobb hőstabilitást biztosít, mint a hőre lágyuló műanyagok esetében. Ezért ezeket az anyagokat nem lehet újraformázni vagy átalakítani melegítéssel.
A hőre keményedő műanyag lágyabb lesz hő jelenlétében, azonban nem lesz képes jelentős átformálódásra, A hőre keményedő műanyagok tipikus példái:
Fenol gyanták: ezeket a műanyagokat általában elektromos berendezésekhez, rádió és televízió fedelekhez, csatokhoz, kilincsekhez, stb. használják.
Epoxi gyanták: Ezeket a gyantákat elterjedten használják különböző felületek leburkolására.
Kérdésed van? Vedd fel velünk a kapcsolatot!
