Minőség kontra alacsony árak – hogyan áll most a reklámipar?
Magyarországon van egy nagyon nagy probléma, amely kihat ránk is, és mindennapi munkánkra. A munkabérek nagysága átlagosan nem éri el azt a színvonalat, ami a normális megélhetéshez szükséges, és ez olyan problémákhoz vezet, amely minket, a reklám és dekorációs iparban dolgozókat is érint. A gazdaságpolitikai okokba most ne menjünk bele, inkább nézzük meg azt, hogy mi saját magunk mit tehetünk azért, hogy ez változzon.
Mit is látunk, ha a reklám és dekorációs ipart, amelynek tagjai vagyunk, egy kicsit jobban megvizsgáljuk? Azt, hogy maga a piac nem bővült, viszont a cégek folyamatosan szaporodnak. Mit is jelent ez és miért is rossz nekünk?
Az alapanyag felhasználás nem emelkedik, sőt csökken, ugyanis az alapanyagok iránti kereslet így elaprózódik a kis cégek között.
Az alapanyag minősége romlik, mert mindenki az árakkal versenyzik, és szeretne bekerülni a nagy megrendelőkhöz. Ez egy bizonyos munkadíj alatt már csak úgy képzelhető el, ha nem a jó minőségű alapanyagot használják.
Tele lesz szeméttel az ország, mert a rossz minőségű anyagot már nem lehet újra felhasználni, vagy regranulálni.
Az alacsony árak, az egyre nehezedő „ócsó” beszerzés csökkenti a munkabérekre jutó pénz nagyságát.
A cégek kiszolgáltatottak lesznek a megrendelőnek. Valaki úgyis elvállalja csak azért, hogy bekerüljön a körforgásba.
Amennyiben egy cég bekerül egy multihoz, mint ellátó, nem tudja feljebb dolgozni az árakat, mert jön X.Y. cégből kivált új vállalkozó és megcsinálja olcsón.
Miért van ez?
Mert, bár sokan elsajátítják a szakmát, azonban nem akarják az idők során megszerzett tudást mások szolgálatába állítani. Miért? Mert az olcsón elvállalt munkából nem lehet a teljesítményt és a tudást megfelelőképpen honorálni. Ezért szaporodik osztódással a reklám gyártok sora.
Mit tehetünk ez ellen?
Ugye az alaphelyzet az, hogy a nyugati multik gyártják a jó minőségű termékeket és alapanyagokat, amit megpróbálnak drágán eladni nekünk – de az itteni megrendelők már nem akarják kifizetni a jó minőséget, mert az túl drága – hiába időtállóbb és hosszú távon kifizetődőbb is, ugyanis egy jó minőségű terméknél nem kell folyamatosan az újragyártásra pénzt áldozni.
Ebből következik, hogy az alapvető hibát mi követtük el, hiszen a saját munkabérünket nem azon a piaci áron adtuk el, amin a nyugat-európai munkavállaló. Tudomásul kell vennünk, hogy a munkaerő ugyanolyan piaci áru, mint a kenyér, vagy a TV készülékünk. Ha mi saját magunkat besoroljuk a „gagyi” kategóriába, akkor annyi pénzt fogunk keresni, mint amennyit mi fizetünk a „gagyi” termékekért.
A reklám-és dekorációs ipar bár csak egy piaci szegmens, de nagyon valószínű, hogy a többi ipari ágazatban is fellelhető ez a jelenség. Sajnos, a kitörés nemcsak rajtunk, vállalkozókon múlik… de az, amit mindenképp tehetünk, hogy felülvizsgáljuk a saját és az alkalmazottaink piaci értékét.
Ennek tükrében most elindítunk egy sorozatot, amelyben azt szeretnénk bemutatni, hogy mi az, amit alapanyagok terén valóban minőségnek nevezhetünk, és, hogy mit nyerhetünk ezzel a minőséggel, mennyivel változtathatja meg a munkánkat. Elsőként 3 különböző területen gyártott habosított PVC, a kínai, a török, és az európai vágási és töréstesztjén keresztül mutatunk be érdekességeket.
